Imádom Ági témáit. Mindig olyan jó témákat hozol fel. Amik külön-külön is megérnek egy könyvnyi anyagot.
Nekem 3 évembe tellett, mire takarító segítséget fogadtam. Azt gondoltam, hogy ha más takarítja a házat, akkor én kevésbé vagyok nő. Merthogy anyukámnak nincs segítsége és mégis mindenhol helyt áll. Igen ám, nincs is ideje magára. Önmagának ő az utolsó a sorban. És látom, hogy ez akár egy boldogtalannak megélt élethez is vezethet.
Az új generációs nők már tudják, hogy nem kintről indulunk befelé, hanem bentről kifelé. És ami végtelenül fontos. Ez nem egyenlő az önzéssel.
Jó hallani, hogy olyan férfiak is vannak, mint András, aki nem elvár, hanem támogat. Ebben szerintem az a fontos, hogy mindkét fél elismerje a másikat és ki is mutassa ezt.